Category Archives: Nem szakmai

Kilépés a BME-ről

Ha úgy döntöttél, hogy elhagyod az Egyetemet, és ezt a feletteseiddel is sikeresen megbeszélted, akkor még vár rád egy adminisztrációs tortúra. A tanszéki adminisztrációból meg fogod kapni az ún. Kilépő Lapot, amire pecséteket kell gyűjtened az Egyetem különböző osztályaitól, nagyjából egy tucatnyit. Attól függően, hogy mikor jártál utoljára a campus különböző épületeiben, ez akár nosztalgikus élmény is lehet, de többnyire inkább tájfutáshoz hasonlít.

Bár a lapon szerepel, hogy mit hol keress, íme még néhány segítség, hogy te is tarthasd a 90 perces szintidőt:

A telefonközpont irodája a D épületben a porta mögötti mini-folyosón található. Arról lehet megismerni, hogy a falon van egy telefon 🙂 Amikor ott jártam, akkor egy papírlapra ki volt írva, hogy a kilépéshez melyik melléken kell betelefonálni. Ha nem találsz oda, akkor a portán a telefonközpontot kérdezd, ne a TIO-t, mert esetleg átirányítanak az R épületbe. Ja, és a legfontosabb, hogy csak délelőtt, 8-12 óra között fogadnak.

Az orvosi rendelő hivatalosan a T épületben van, de ne menj be a T épület főbejáratán, mert onnan nem lehet bejutni az orvosi rendelőbe. Bejárat a H épület felől a földszinten. Sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán miért kell odamenni, talán megállapítják, hogy a közalkalmazotti jogviszonyom során nem hülyültem meg (teljesen)? De nem, mert az orvos annyit sem kérdez, hogy “hogy van?”, csak aláírja a papírt, és közli, hogy a kartonodat nem adják ki, csak ha másik orvos írásban kéri. De ehhez a pecsételéshez feltétlenül képzett orvos kell, tehát rendelési időben menj. A recepciós pult nem üzemel, csak simán be kell menni a dokihoz (mindegy melyikhez), amikor te következel.

A KTH-ban az R épületben sorszámhúzós rendszer van az aulában, de ez ne tévesszen meg még akkor sem, ha a masinán van “Egyéb ügyek” opció is. Nem kell számot húzni, csak menj be a hatos szobába.

A könyvtári könyveket oda vidd vissza, ahonnan elhoztad őket, pontosabban oda, ahova tartoznak, tehát például az I épületben lévő szakolvasóba. Szuper, közös informatikai rendszere van a könyvtárnak, amivel bárhol meg tudják neked mondani, hogy van-e tartozásod, (sőt a könyvtári kártyádon lévő vonalkóddal ezt magad is kiderítheted a könyvtár weboldalán), de az a pecsét, amit a kilépő lapra kell ütni, az csak a központi könyvtár épületében van, tehát oda is el kell zarándokolnod. A bejáratnál lévő zöld ablakoknál kaphatod meg. (Most már érted, hogy a bejárat fölötti átjárót miért hívják Sóhajok hídjának? 😉 )

Az A épületben azon a szinten, ahol a belépő kártyádat kellene leadnod, választhatod azt, hogy nem ott adod le, hanem majd a tanszéken. Így megvan a lehetőséged, hogy szépen visszasétálj, és kényelmesen kihajts a garázsból. Ha egész évre befizetted a parkolási díjat, akkor megadhatod a számlaszámodat, és megígérik, hogy az időarányosan fennmaradó részt visszautalják. Erre egy hetes átfutási időt ígértek, meglátjuk.

Bármennyire is azt mondja mindenki, hogy a lapon lévő sorrendben haladj végig, ez teljesen lényegtelen. Mivel az A épületben szinte minden szinten meg kell állnod, célszerű azt utoljára hagyni. Ott azonban nem tudsz sorban végigmenni az emeleteken, mert a legvégén a lapot a 4. emeleten kell leadnod.

Miután leadtad a lapot, nem kapsz az égvilágon semmit. Csak egy ígéretet, hogy továbbítani fogják azt a MÁK-ba (hetente csak kétszer megy oda posta), akik azt feldolgozzák, majd visszaküldik a papírjaidat az Egyetemre, akik azt postázni fogják a te nevedre. Állítólag ez másfél hét alatt lemegy, hát majd meglátjuk, mint ahogy azt is, hogy ez mennyire lesz gond az új munkahelyen.

Összességében az egész procedúrában az a szép, hogy Te egyáltalán nem kellesz hozzá, tökéletesen megoldható lenne a dolog belső kézbesítéssel, vagy egyszerűen elektronikusan, papírmentesen. A pozitívum viszont az, hogy mindenhol percek alatt megkapod a pecsétet (miután sorra kerültél), és közben sétálsz egy jót a friss levegőn, ráadásul velem mindenhol készségesek, kedvesek voltak.

Talán mert tudják, hogy egy nap ők is ebben a cipőben fognak járni?

 

Technorati-címkék:

Utolsó napom a BME-n

Úgy döntöttem, hogy augusztus végén új fejezetet kezdek, és 14 év után elhagyom az Egyetemet.

bme-masodik-emelet

Tizennégy év olyan hosszú idő, hogy nehéz teljes pontossággal visszatekinteni, mi minden is történt ennyi idő alatt. Az biztos, hogy sokat köszönhetek a Tanszéknek, a közegnek, ami lehetővé tette, hogy annyi remek projektben vegyek részt. Hogy csak egyet említsek, együtt csináltuk végig a .NET hazai bevezetését, és aki ott volt, emlékezhet még az induló készletekre:

bme-dotnet-indulo-keszlet

Rengeteg élő eseményt szerveztünk ez idő alatt, a “Rendezvenyek” mappámban közel 200 almappa található. Volt néhány formabontó is, például amikor az előadás során összerakott pizzarendelő alkalmazás olyan kiválóan működött, hogy a futár valóban kihozta az illatozó pizzákat, és olyan is, hogy a közönség soraiból sorsoltunk ki valakit társ előadónak. Akkoriban még a termékbejelentések is nagyot szóltak, a Visual Studio 2005 Launch például rockos stílusban ment a Kongresszusi Központban:

bme-vs-2005-launch

Sokat gondolkodtunk egy közösségibb esemény kitalálásán is, végül nálunk született meg a Win The Web 24 órás programozói verseny ötlete, és mi is szerveztük az elsőt 2007-ben:

bme-wtw07

Íme a szervező csapat a díjátadón:

bme-wtw07-csapat

Számos nagyszerű kollégával dolgozhattam együtt, néha éjt nappallá téve:

bme-dz-alszik

bme-csp-alszik

Közülük sokan már korábban elhagyták az Egyetemet, és szintén távozott számos olyan diák, akit volt szerencsém tanítani ez elmúlt években. Sokukkal találkozom rendezvényeken, és jó hallani, amikor elmondják, hogy hasznát vették a nálunk tanultaknak. A visszajelzéseknek, legyenek azok bíztatóak vagy kreatív kritikák, mindig örültem, mert segítettek jobbá tenni az órákat, előadásokat. Sőt, volt úgy, hogy a falra is kikerültem velük:

bme-ohv

Konzulensként nagyon sokat tanultam a hallgatóktól, és számtalanszor sajnáltam, amikor valakivel véget ért a közös munka. Persze nincs jobb érzés annál, mint amikor záróvizsga után kijön az ember védésről, és azt mondhatja a hallgatójának, hogy “Gratulálok, Mérnök Úr!” 🙂 Ez olyan, amit az Egyetemen kívül biztosan nem lehet megtapasztalni.

Vannak szerencsére olyan dolgok is, amik az Egyetemtől függetlenül velem maradnak. Megmarad például ez a blog, meg terveim szerint úgy általában minden olyan tevékenység, ami a Microsoft regionális igazgatói és Most Valuable Professional (MVP) címhez kapcsolódik már tíz éve:

bme-mvp-awards

Ahogy egy barátom fogalmazott, nem a Holdra megyek, megtaláltok 🙂

Hétfőn új időszámítás kezdődik, viszlát BME, helló LogMeIn!

bme-kijarat

 

ui. 1:

Nosztalgiázók kedvéért: Az Egyetemen vannak nagyon állandó dolgok, például a Goldmann menza semmit nem változott másfél évtized alatt, sőt még a Goldmann szelet is pont ugyanolyan:

bme-goldmann-szelet

 

ui. 2:

Kilépők kedvéért: Az Egyetemről kilépni nem annyira egyszerű, de erről majd egy másik cikkben…

 

Technorati-címkék:

UPC távirányító csere

Történt, hogy a UPC Mediabox távirányítójából kiesett az I(nformation) gomb. Ez elsőre nem tűnik nagy veszteségnek, de hamar rájön az ember, hogy nehéz nélküle élni. Irány az ügyfélszolgálat, ahol jó hosszú várakozás után szó nélkül 2 perc alatt kicserélték a távirányítót.

Az igazi nehézség otthon várt: minden kiválóan működött, kivéve azt az apró, ám el nem hanyagolható jelenséget, hogy a távirányító csak a TV hangerejét volt hajlandó állítani, a mediaboxét nem. Kép volt, de meg se mukkant.

Szerencsére a felhasználói kézikönyvben van egy Gyakran feltett kérdések fejezet, ahol pont van egy erre vonatkozó rész, ami azt írja, hogy olvassam el a használati útmutatót. Az már önmagában is elég rossz, hogy egy mezei távirányítóhoz használati útmutató kell, de nekiestem és beismerem, elolvastam. Kiderült, hogy a mediabox távirányítójával lehet a TV-t, videót is vezérelni, ha egyszer összehangolja az ember a kettőt. Az én esetemben gondolom az történt, hogy az előző tulajdonos vagy a gyár/szerviz összehangolta már egy hasonló TV-vel, és most ezt el kellene felejtetni vele. Erről persze szó sem esik a leírásban, az ügyfélszolgálatot pedig természetesen lehetetlen elérni, de az automatájuk felhívta a figyelmemet a weboldalukon található tudásbázisra, ahol ismét csak a használati útmutatóhoz irányítottak. Nem sok segítség.

Végül mi lett a megoldás? Hát persze, hogy a Google!

Keresés: upc távirányító hangerő

Első találat: A UPC távirányító miért nem szabályoz hangerőt?

A lényeg: a leírásban szereplő 991-es kóddal lehet automatikusan egymásra hangoltatni két készüléket, és úgy tűnik, hogy a 993-as kóddal lehet elfelejtetni a korábbit. Thx Mano85.

Ez segített, már működött a hangerő szabályozás, viszont valamilyen véletlen egybeesés folytán egy perc múlva lefagyott a mediabox. Sajnos megesik vele nem ritkán. Kikapcs-bekapcs, ám most kivételesen nem indult el, beleállt az InIt fázisba, mint a cövek, a TV pedig nem kapott jelet.

Az init már ismerős volt, nem egyszer előfordult, hogy – gondolom szoftver frissítés után – kérte a kütyü az országot és az aktiválási kódot, ám most csak a “Nincs jel” fázisig jutottunk el, ami ugye nem nagy kunszt, hiszen kikapcsolt mediabox esetén is ezt írja ki a TV.

Megint a Google segített, bár most nem elsőre:

Nálam a 0000 OK működött, feljött az ország választó és utána ment minden simán. Arról fogalmam sincs, hogy az előtte előbb szándékosan, aztán inkább idegből végignyomkodott kombinációkkal mit szabadítottam rá az emberiségre.

Kicsit elgondolkoztam rajta, vajon milyen lenne a világ, ha a szoftvereinket is így készítenénk? Elég néhány univerzális gomb, azok megfelelő sorrendben és együttesen történő lenyomásával minden cél elérhető. A lehetséges funkciók egy részét dokumentálnánk, a többit pedig találja ki az, akinek szüksége van rá. Hamar eszembe jutott, hogy az ötletem nem eredeti, máris vannak ilyen szoftverek és weboldalak Mosolygó arc

Új kampányt hirdetek, legyen “használhatóság” a jelszó!

 

Technorati-címkék:

Színvonalas (?) állásajánlatok

Időnként kapok leveleket állásajánlatokkal, de ennyire “színvonalas” még nem jutott el hozzám.

Tárgy: C# és Java pozíciók

Már ebből látszik, hogy ez mennyire rám van szabva. Én és a Java…

Kedves régi/új Jelöltünk!

Az adatbázisunkban találtam meg az önéletrajzát, …

Én az új jelöltek közé tartozhatok, mert még soha nem kaptam levelet Önöktől. Én biztosan nem kértem, hogy az életrajzom kerüljön be az adatbázisukba, bár végülis nyilvánosan kint van a neten, bárki letöltheti.

… mely alapján a következő lehetőségek közül Java vagy C# területen ajánlom Önnek aktuális pozícióinkat:

Azért arra kíváncsi lennék, hogy a Javát hogy sikerült hozzám párosítani. Ezek után a levélben jön egy lista, például ilyen tételekkel:

C#:

Junior C#.Net or VB.NET developer

Na kösz.

Kérem, amennyiben érdekli valamely fenti lehetőség, és úgy gondolja, meg is felel az elvárásoknak, úgy válaszoljon az alábbi kérdésekre, és küldjön frissített magyar és angol szakmai önéletrajzot word formátumban, ha lehetséges fényképpel:

Hány év C# tapasztalta van?

Milyen szinten beszél angolul? Használja-e naponta?

Van-e német nyelvtudása?

Nem értek a HR szakmához, de nem erre való az életrajz, vagy az a bizonyos adatbázis?

Mennyi a havi nettó és bruttó  fizetési igénye (bécsi lehetőségre: számlás óradíja)?

Látom, ez az első szűrő.

Ezek után jön 6 senior Java fejlesztői állás, gondolom megint az én CV-m alapján.

Mostani megkeresésünk során kulcsszavas keresés kapcsán találtuk meg önéletrajzát, elnézést amennyiben fő profiljába mégsem illenének bele.

Azért azokra a kulcsszavakra kíváncsi lennék.

Az egész levelet a melléket koronázza meg: sikerült ugyanis elküldeni 548 db fejlesztő nevét, telefonszámát, e-mail címét és érdeklődési körét egy mellékelt Excel fájlban. A listában szerepelek én is, és találtam még ismerősöket, gondolom ez volt a körlevél alapja.

Tisztában vagyok vele, hogy az álláspiac manapság inkább húspiac, de ennek tényleg így kell történnie?

MVP interjú

Talán nem annyira közismert, hogy pontosan mi is az MVP program, ezért különösen örülök, hogy a TechNet Portálon külön rovat foglalkozik a programmal és a magyarországi díjazottakkal. Az oldalon a gyakran ismételt kérdések mellett nemrég elindult egy interjúsorozat a magyar MVP-kkel, ami segít kicsit bepillantani abba, hogy belülről hogyan látjuk ezt a címet. A héten én voltam az interjúalany, a beszélgetés már olvasható a TechNet Portálon. Remélem egy kicsit a regional director program céljára is sikerült rávilágítanom.

Nyelvi szegénység

Elárasztanak a desktopok, már szinte mindent desktopnak hívunk – vagyis inkább az amerikaiak -, aminek köze van az asztalhoz vagy éppen nincs köze a hordozhatósághoz:

Itt van rögtön az íróasztal, ma már az is desktop. Pedig az eredetileg csak desk, aminek van egy teteje. Nem vagyok etimológus, de ezt úgy hívom: visszafertőződés.

A fertőzés eredete valószínűleg a desktop metaforában keresendő, amit a GUI-k hoztak a számítástechnika világába. Ennél a kifejezésnél el tudom fogadni a desk+top párosítást, hiszen pont az a lényeg, hogy az asztalt felülről nézzük, sőt csak az íróasztal teteje érdekes.

Innen válhatott önálló kifejezéssé a grafikus felhasználói felületek háttere, a legalsó szint, ami a metafora szerint az asztal teteje, azaz desk top. Magyarul Asztal, ami talán valóban jobban segíti a metafora megértését, mint a háttér.

Aztán desktopnak szokás hívni manapság az asztali számítógépeket is. Naná, hogy az asztal tetejére szokás tenni őket, bár sokan gyűlöljük, ha ott foglalja a helyet és ott kattog. Itt is történt egy nyelvi fertőzés, hiszen mi lett a desktop ellentéte: a laptop. Itt meg aztán pláne logikus lehetne, hogy az ember az öle tetejére teszi a hordozható számítógépeket és nem bele. Bár magyarul ugyan éppen az ölünkbe tesszük a dolgokat és nem rá… Innen egyenes út vezetett az asztali környezet, a desktop environment, sőt egyszerűen csak DE világába.

Szintén fertőzésnek hívom azt, hogy a billentyűzet+egér párosításokat is desktopnak titulálják, van már lézeres asztaltető, szórakoztató asztaltető, na és persze ergonómikus asztaltető. Nemrég kaptam egy SMS-t, amiben az volt, hogy "hétfőn viszek egy desktopot". Kénytelen voltam visszakérdezni, hogy pontosan miről is van szó…

És persze a dolog megállíthatatlan, itt van például a desktop publishing kifejezés, amit a Wictionary így definiál:

An advanced form of word processing which includes image processing.

Naná, hogy az íróasztalon, sőt annak a tetején szokás az ilyesfajta tevékenységeket végezni, de mitől lesz az advanced?

Állítom, hogy a magyar nyelvben több a lehetőség és a magyar ember is kreatívabb, mikor új szavakat keresünk vagy alkotunk. Hol van az angolban egy olyan, mint magyarul a rendületlenül? Klasszikus példa, de nagyon kifejező. Kár, hogy hagyjuk magunkat elhülyíteni és átvesszük az igénytelen kifejezéseket, ahelyett, hogy őriznénk azt a nyelvi kincset, amit csak egyetlen nemzet mondhat magának ezen a földön.

 

Technorati tags:

Offtopic: Panaszáradat

(Előre szólok, ez sem szakmai bejegyzés!)

Szeretünk panaszkodni. Nem tudom, hogy ez a jelen kornak, az emberiségnek vagy a magyar vérnek a sajátossága, esetleg ezek együttesének, de tény, hogy szeretjük sajnálni és sajnáltatni magunkat. Ok persze van elég, mindenkinek jut saját. Kinek sok az adó, kevés az idő, sok a rohanás, kevés a nyugalom, sok a munka, kevés a pénz vagy éppen a családdal, esetleg az egészséggel van gond és akkor még csak a személyes problémák közül emeltem ki néhányat. Talán nem is lehet a lista végére érni, nem csoda, hogy néha azt mondjuk, "ennél rosszabb már nem is lehetne".

Na de az a bizonyos pohár félig tele van vagy félig üres? Azt olvastam valahol, hogy ez az ember személyiségére jellemző, hogy erre a kérdésre hogy válaszol. Ha azt mondod, félig üres, akkor érdemes tudatosan – ha kell "erőszakkal" – úgy nézni a pohárra, hogy bizony tagadhatatlanul félig tele van. Biztosan máshogy fogod látni a világot!

Tényleg úgy gondolod, hogy nem lehetne ennél rosszabb? Dehogynem, hiszen van egy csomó mindened, ami nélkül még szürkébb lenne az élet! Nem feltétlenül tárgyak, hanem pillanatok, élmények, emberek. Persze ez a lista is erősen egyénfüggő: egy napfelkelte, egy nevetés, egy ölelés, egy apró sikerélmény, egy szem megcsillanása, egy finom íz, egy kellemes illat, egy kényelmes ágy, egy jó könyv, egy elgondolkodtató gondolat, egy társ, egy gyermek, egy megoldandó probléma, egy séta a parkban mind boldoggá tehet valakit. Ezek mind apró örömélmények, csak már természetesnek vesszük őket és fel sem figyelünk rájuk, Pedig ha az ember tudatosítja magában, hogy milyen jó dolga van, jobban tud nekik örülni, jobban tud rájuk vigyázni. Ha már tudod, hogy mi tesz boldoggá, tudni fogod, hogy mi a célod az életben és azt mindig a szemed előtt tarthatod. És ha éppen az tesz boldoggá, hogy más boldog melletted és erre törekszel egész életedben, akkor soha nem fogod megkérdezni magadtól, hogy mit értél el az életben és volt-e értelme élni.

Vigyázz a kincseidre!

Filmajánló: A boldogság nyomában (IMDB)

Offtopic: Ragtime, dixieland, jazz, blues, swing

Bár sokan a bloggolást a személyes naplóírás modern verziójának tekintik, én ezt a blogot szándékozom szinte kizárólag szakmai tartalommal megtölteni. Feltűnt azonban, hogy a szakmai kapcsolatokon keresztül megismert kollégák közül is többeket érdekelnek a címben megfogalmazott zenei stílusok, így talán ez a téma is szélesebb körű közérdeklődésre tarthat számot. (A hasonló jellegű bejegyzéseknek létrehoztam egy Nem szakmai kategóriát.)

Bohém Ragtime és Jazz Fesztivál 2007. Fóti Marcell jóvoltából múlt szombaton volt szerencsém a Zeneakadémián meghallgatni a Jazztörténeti kalandozások: Ragtime-tól a swing-ig című koncertet. Az est két fő fellépője az Ittzés Tamás vezette kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band és a szegedi Molnár Gyula vezette Molnár Dixieland Band volt. Bevallom, nem ismertem őket korábban, – talán mivel nem fővárosi zenekarok, – noha a kecskeméti "Bohém" Ragtime és Jazz Fesztivál neve ismerősen csengett a fülemben. Sajnos nem értek annyira a zenéhez, hogy meg tudjam ítélni, mennyire jól vagy pontosan játszottak, de a koncert és az este mindenképpen nagyon szórakoztató és élvezetes volt! Külön tetszett, hogy nem csak zene szólt, hanem a műfaj kialakulásának történetéről is megtudhattunk sok mindent. Mindkét zenekart csak ajánlani tudom és a magam részéről biztosan utána fogok nézni, hogy a kecskeméti fesztivál március 23. és 25. között milyen programokat kínál!

Meg kell említenem a meghívott vendégzenekart, a szegedi jambay dobosokat (aki tudja az oldaluk címét, írja meg, kérem). Aki már hallott dob zenekart játszani, legyen az afrikai jambay dob, taiKo vagy éppen a Stomp, biztosan tudja, hogy az extázis kifejezés egyáltalán nem túlzás, akár a hallgatóságról, akár a dobosokról beszélünk. Korábban volt már alkalmam jambay dobon játszani és nyugodtan mondhatom, felejthetetlen élmény még annak is, aki nem ért a zenéhez. (Hogy legyen valami szakmai is: ez egy bináris hangszer, két hang van rajta, egy magas és egy mély és mindössze a tenyered kell hozzá, hogy megszólaltasd clap) Nem véletlen, hogy létezik olyan cég-zenekar a világon, akik a team building eszközeként használják ezt az egyszerű hangszert.

Ha pedig swingről van szó és jó muzsikáról, akkor az este nem zenei szereplője ki más lehetett volna, mint a Jumpers táncegyesület vezetője, Janicsek Gábor és partnere. Jazzt és bluest talán lehet hallgatni egy fotelból, de az igazi swing megmozgatja az ember lábát, arra táncolni kell – mindenkinek a maga módján. Egyre szaporodnak azok a táncegyesületek, ahol már ezt a stílust is el lehet sajátítani, ezek sorában az egyik, vagy AZ első tudomásom szerint Gábor egyesülete volt. A lindy hop semmivel sem egyszerűbb, mint bármely más tánc, de szerintem aránylag hamar el lehet jutni odáig, hogy az alaplépések, a turn, a circle, a charleston, a swing-out és a többiek már örömet okoznak és az ember kimerészkedik a parkettre. Ezt ki kell próbálni!

Összefoglal, az este igazán volt, reméljük a Szervusz Budapest! felütés tényleg több fővárosi koncertet tartogat ezektől a zenekaroktól a jövőben. Aki szintén ott volt a koncerten vagy tud hasonló eseményről, ossza meg gondolatait itt comment formájában! Köszönöm!

 

Technorati tags: , , , ,