Immár nyolcadszor. Gyorsan múlik az idő, ez a kép 2004-ben készült még az első csapattal:
Köszönöm mindenkinek a támogató bíztatást és kitartást. Folyt. köv.
Talán nem annyira közismert, hogy pontosan mi is az MVP program, ezért különösen örülök, hogy a TechNet Portálon külön rovat foglalkozik a programmal és a magyarországi díjazottakkal. Az oldalon a gyakran ismételt kérdések mellett nemrég elindult egy interjúsorozat a magyar MVP-kkel, ami segít kicsit bepillantani abba, hogy belülről hogyan látjuk ezt a címet. A héten én voltam az interjúalany, a beszélgetés már olvasható a TechNet Portálon. Remélem egy kicsit a regional director program céljára is sikerült rávilágítanom.
Elárasztanak a desktopok, már szinte mindent desktopnak hívunk – vagyis inkább az amerikaiak -, aminek köze van az asztalhoz vagy éppen nincs köze a hordozhatósághoz:
Itt van rögtön az íróasztal, ma már az is desktop. Pedig az eredetileg csak desk, aminek van egy teteje. Nem vagyok etimológus, de ezt úgy hívom: visszafertőződés.
A fertőzés eredete valószínűleg a desktop metaforában keresendő, amit a GUI-k hoztak a számítástechnika világába. Ennél a kifejezésnél el tudom fogadni a desk+top párosítást, hiszen pont az a lényeg, hogy az asztalt felülről nézzük, sőt csak az íróasztal teteje érdekes.
Innen válhatott önálló kifejezéssé a grafikus felhasználói felületek háttere, a legalsó szint, ami a metafora szerint az asztal teteje, azaz desk top. Magyarul Asztal, ami talán valóban jobban segíti a metafora megértését, mint a háttér.
Aztán desktopnak szokás hívni manapság az asztali számítógépeket is. Naná, hogy az asztal tetejére szokás tenni őket, bár sokan gyűlöljük, ha ott foglalja a helyet és ott kattog. Itt is történt egy nyelvi fertőzés, hiszen mi lett a desktop ellentéte: a laptop. Itt meg aztán pláne logikus lehetne, hogy az ember az öle tetejére teszi a hordozható számítógépeket és nem bele. Bár magyarul ugyan éppen az ölünkbe tesszük a dolgokat és nem rá… Innen egyenes út vezetett az asztali környezet, a desktop environment, sőt egyszerűen csak DE világába.
Szintén fertőzésnek hívom azt, hogy a billentyűzet+egér párosításokat is desktopnak titulálják, van már lézeres asztaltető, szórakoztató asztaltető, na és persze ergonómikus asztaltető. Nemrég kaptam egy SMS-t, amiben az volt, hogy "hétfőn viszek egy desktopot". Kénytelen voltam visszakérdezni, hogy pontosan miről is van szó…
És persze a dolog megállíthatatlan, itt van például a desktop publishing kifejezés, amit a Wictionary így definiál:
An advanced form of word processing which includes image processing.
Naná, hogy az íróasztalon, sőt annak a tetején szokás az ilyesfajta tevékenységeket végezni, de mitől lesz az advanced?
Állítom, hogy a magyar nyelvben több a lehetőség és a magyar ember is kreatívabb, mikor új szavakat keresünk vagy alkotunk. Hol van az angolban egy olyan, mint magyarul a rendületlenül? Klasszikus példa, de nagyon kifejező. Kár, hogy hagyjuk magunkat elhülyíteni és átvesszük az igénytelen kifejezéseket, ahelyett, hogy őriznénk azt a nyelvi kincset, amit csak egyetlen nemzet mondhat magának ezen a földön.
(Előre szólok, ez sem szakmai bejegyzés!)
Szeretünk panaszkodni. Nem tudom, hogy ez a jelen kornak, az emberiségnek vagy a magyar vérnek a sajátossága, esetleg ezek együttesének, de tény, hogy szeretjük sajnálni és sajnáltatni magunkat. Ok persze van elég, mindenkinek jut saját. Kinek sok az adó, kevés az idő, sok a rohanás, kevés a nyugalom, sok a munka, kevés a pénz vagy éppen a családdal, esetleg az egészséggel van gond és akkor még csak a személyes problémák közül emeltem ki néhányat. Talán nem is lehet a lista végére érni, nem csoda, hogy néha azt mondjuk, "ennél rosszabb már nem is lehetne".
Na de az a bizonyos pohár félig tele van vagy félig üres? Azt olvastam valahol, hogy ez az ember személyiségére jellemző, hogy erre a kérdésre hogy válaszol. Ha azt mondod, félig üres, akkor érdemes tudatosan – ha kell "erőszakkal" – úgy nézni a pohárra, hogy bizony tagadhatatlanul félig tele van. Biztosan máshogy fogod látni a világot!
Tényleg úgy gondolod, hogy nem lehetne ennél rosszabb? Dehogynem, hiszen van egy csomó mindened, ami nélkül még szürkébb lenne az élet! Nem feltétlenül tárgyak, hanem pillanatok, élmények, emberek. Persze ez a lista is erősen egyénfüggő: egy napfelkelte, egy nevetés, egy ölelés, egy apró sikerélmény, egy szem megcsillanása, egy finom íz, egy kellemes illat, egy kényelmes ágy, egy jó könyv, egy elgondolkodtató gondolat, egy társ, egy gyermek, egy megoldandó probléma, egy séta a parkban mind boldoggá tehet valakit. Ezek mind apró örömélmények, csak már természetesnek vesszük őket és fel sem figyelünk rájuk, Pedig ha az ember tudatosítja magában, hogy milyen jó dolga van, jobban tud nekik örülni, jobban tud rájuk vigyázni. Ha már tudod, hogy mi tesz boldoggá, tudni fogod, hogy mi a célod az életben és azt mindig a szemed előtt tarthatod. És ha éppen az tesz boldoggá, hogy más boldog melletted és erre törekszel egész életedben, akkor soha nem fogod megkérdezni magadtól, hogy mit értél el az életben és volt-e értelme élni.
Vigyázz a kincseidre!
Filmajánló: A boldogság nyomában (IMDB)
Bár sokan a bloggolást a személyes naplóírás modern verziójának tekintik, én ezt a blogot szándékozom szinte kizárólag szakmai tartalommal megtölteni. Feltűnt azonban, hogy a szakmai kapcsolatokon keresztül megismert kollégák közül is többeket érdekelnek a címben megfogalmazott zenei stílusok, így talán ez a téma is szélesebb körű közérdeklődésre tarthat számot. (A hasonló jellegű bejegyzéseknek létrehoztam egy Nem szakmai kategóriát.)
Fóti Marcell jóvoltából múlt szombaton volt szerencsém a Zeneakadémián meghallgatni a Jazztörténeti kalandozások: Ragtime-tól a swing-ig című koncertet. Az est két fő fellépője az Ittzés Tamás vezette kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band és a szegedi Molnár Gyula vezette Molnár Dixieland Band volt. Bevallom, nem ismertem őket korábban, – talán mivel nem fővárosi zenekarok, - noha a kecskeméti "Bohém" Ragtime és Jazz Fesztivál neve ismerősen csengett a fülemben. Sajnos nem értek annyira a zenéhez, hogy meg tudjam ítélni, mennyire jól vagy pontosan játszottak, de a koncert és az este mindenképpen nagyon szórakoztató és élvezetes volt! Külön tetszett, hogy nem csak zene szólt, hanem a műfaj kialakulásának történetéről is megtudhattunk sok mindent. Mindkét zenekart csak ajánlani tudom és a magam részéről biztosan utána fogok nézni, hogy a kecskeméti fesztivál március 23. és 25. között milyen programokat kínál!
Meg kell említenem a meghívott vendégzenekart, a szegedi jambay dobosokat (aki tudja az oldaluk címét, írja meg, kérem). Aki már hallott dob zenekart játszani, legyen az afrikai jambay dob, taiKo vagy éppen a Stomp, biztosan tudja, hogy az extázis kifejezés egyáltalán nem túlzás, akár a hallgatóságról, akár a dobosokról beszélünk. Korábban volt már alkalmam jambay dobon játszani és nyugodtan mondhatom, felejthetetlen élmény még annak is, aki nem ért a zenéhez. (Hogy legyen valami szakmai is: ez egy bináris hangszer, két hang van rajta, egy magas és egy mély és mindössze a tenyered kell hozzá, hogy megszólaltasd 
) Nem véletlen, hogy létezik olyan cég-zenekar a világon, akik a team building eszközeként használják ezt az egyszerű hangszert.
Ha pedig swingről van szó és jó muzsikáról, akkor az este nem zenei szereplője ki más lehetett volna, mint a Jumpers táncegyesület vezetője, Janicsek Gábor és partnere. Jazzt és bluest talán lehet hallgatni egy fotelból, de az igazi swing megmozgatja az ember lábát, arra táncolni kell – mindenkinek a maga módján. Egyre szaporodnak azok a táncegyesületek, ahol már ezt a stílust is el lehet sajátítani, ezek sorában az egyik, vagy AZ első tudomásom szerint Gábor egyesülete volt. A lindy hop semmivel sem egyszerűbb, mint bármely más tánc, de szerintem aránylag hamar el lehet jutni odáig, hogy az alaplépések, a turn, a circle, a charleston, a swing-out és a többiek már örömet okoznak és az ember kimerészkedik a parkettre. Ezt ki kell próbálni!
Összefoglal, az este igazán volt, reméljük a Szervusz Budapest! felütés tényleg több fővárosi koncertet tartogat ezektől a zenekaroktól a jövőben. Aki szintén ott volt a koncerten vagy tud hasonló eseményről, ossza meg gondolatait itt comment formájában! Köszönöm!
MSDN Kompetencia Központ
Budapesti Műszaki Egyetem
Automatizálási és
Alkalmazott Informatikai Tanszék
